Rockmaraton. Az egész fesztivál egy jó ideje már része az életemnek. Évek óta járunk le, ha nem is mindig, vagy nem is minden napra de 2007-óta lélegezzük a Malomvölgy, majd most a Szalki-sziget levegőjét. Lehet sár és fagy, vagy tűző nap és szaharai éghajlat, a rock zene, a hideg sör , a jó társaság úgy hat a lelkedre mint talán semmi más. Akit egyszer megfertőzött a hathúrosok hangzása, a dobok ütemes pufogása, a zene és az emberi hangulat együttesen alkotott flórája és faunája az sosem szabadul. Ennek örökre a rabja maradsz, és ugyanúgy lázadó kamaszként, mint őszülő régi motorosként nem lesz kétséged afelől, hogy egy nehéz, gyötrelmekkel, megpróbáltatásokkal teli, a monotonitástól a letargiára hasonlító szürke évek után szükséged van egy hét szabadságra. Egy hét felhőtlen boldogságra, kikapcsolódásra.

Őszintén engem az idei tíz napos fesztivál megijesztett. Értem én, hogy rekord hosszúság, meg metállerek vagyunk és keményebbek mint Paksi Endre acélszíve, de akkor is, első sorban emberek vagyunk akiknek a tűrőképessége véges. Ebben sajnos igazam is lett. Nagyon kevés ember bírta végig a maratoni Rockmaratont.
Eredeti szándékom szerint én csak a július15-i napra utaztam volna le Dunaújvárosba, hiszen rocker létem egyik legmeghatározóbb csapata a Megadeth volt az egyik fellépő. A fesztiváltörténetének legnagyobb és legdrágább neve, akik, ahogy azt várni is lehetett a legtöbb embert csalogatták ki a Szalki-szigetre.
Az életem mégis úgy alakult, hogy muszáj voltam lemenni annyi napra amennyire csak tudok. Félreértés ne essék, nem kényszerből. Mindenkinek vannak rossz fordulópontjai az életében. Nekem is ilyen volt ez a tavasz-nyár. Egy teljesen máshogy eltervezett nyárból, egy egynapos rockmaratoni kalandból végül az lett, hogy, habár nem is végig, de hat napig ismét ott lehettem hazánk elsőszámú rock-fesztiválján.
Spontán jött az egész, hiszen bő egy héttel a kapunyitás előtt még én magam sem voltam abban biztos, hogy megyek. Aztán mégis csak ott voltam, és ugyan ért elég sok kellemetlenség, ismét bebizonyosodott, hogy az életet meg kell élni, hogy a legváratlanabb helyen a legváratlanabb pillanatokban jöhetnek a legnagyobb meglepetések.

Az ember főleg akkor tudja a legapróbb dolgokat is értékelni, ha közben az amire eredetileg figyel mégsem úgy történik ahogy terveztük.

Testament szakadó eső, vihar- Örülhettünk, hogy egyáltalán a buli meg lett tartva. Óriási hála azoknak a rajongóknak akik a szakadó eső ellenére, bőrig ázva együtt üvöltöttük Chuck Billyvel, hogy Practice What You Preach…. Nem véletlen ez a dal, ez a sor… A legnagyobb igazság ami szerint egy ember élhet. És talán rám is hatott ott, akkor ez az igazság. Ha úgy élsz, ahogy másoknak is tanácsolnád, hogy éljenek, ha úgy cselekszel, ahogy másoktól is elvárod, akkor a legszarabb helyzetekből is sülhet ki jó.  Eshet az eső, csattoghatnak a villámok, de nem érdekelt már semmi, mert ott voltam Testamenten és noha egy sátorponyva alól (bocsi, hogy nem az első sorból, de velem ellentétben a fényképezőm nem szereti a vizet..:D ) de elkezdtem megérteni azt, átélni azt, amit nekem mondtak abban az ominózus szar időszakomban. Hogy igenis lesz jobb, mindig van jobb, és hiába tűnik úgy, hogy ez mindennek a vége talán mégsem. Spontán jött ez is, de megérte.

Innentől a Rockmaraton időjárását egyetlen szóban tudnám jellemezni: FOS! Esett az eső, fújt a szél, hébe-hóba láttuk csak a napot. Dehát kemények vagyunk mit érdekel ez minket. Noha eredeti terveim szerint ilyenkor én otthon nem csináltam volna semmit, a szabadságom alatt, mégis ott voltam, és ugyan többször is  át futott a fejemen, hogy haza kéne menni, de végül maradtam. Hiszen másnap Megadeth, aztán szombaton már tényleg haza. Nem igazán érdekel egyik zenekar sem, plusz az eddigieknél is "jobb" időt mondanak.

Ugyan igaz a mondás, hogy mindig van kiút és mindig lehet jobb, de kurvára igaz az a közhely is, hogy rosszabb is lesz mindig. „ Bocsi srácok a Megadeth koncert elmarad baleset miatt” What the Fuck?!?!?!. Oké értem, bent voltam amikor történt a balesett Ellefsonnal, láttam, megértem mindkét fél érzelmeit és döntéseit, de akkor is.. Egy buli amire azóta várok, hogy gyermek fejjel megszerettem a rock zenét. Dave Mustaine akármekkora díszpöcs, számomra egy zenei etalon, egy zseni.. És ismét nem látom őket. Akkor ott, keményen és férfiasan úgy éreztem most elsírom magam. Ez nem lehet, nem történhet meg. Ott akkor az addigi pozitívumok eltűntek és helyébe lépett az eddiginél is nagyobb sötét űr, ami ahogy jött szerencsére úgy távozott. Mert a jó mindig akkor jön amikor nem várod, és általában legalább akkora nagysággal mint a rossz amire szintén nem számítottál.. Ott akkor nem is nagyon érdekelt, hogy elmarad a koncert… Persze maradtam szombatra is, ahol csontig ázva, megfázva, de azzal a tudattal a fejemben feküdtem le a hideg sátram kemény talajára, hogy Megérte. ha csak ennyiért is de meg!

Kitudja, ha nem megyek le végig, nem marad el a Megadeth, akkor most majdnem 10 000 ember lenne boldogabb, de akkor semmi nem úgy történik ahogy, és én is abban a szürkeségben élnék még én is ahol a fesztivál előtt..

Lényeg a lényeg, merjetek kockáztatni, éljétek az életeteket, mert az utatokat a sorsotokat nem feltétlen ti keresitek, válasszátok. Az talál rátok, jön onnan ahonnan nem számítasz rá. És Talán, nem marad csak jó irányba fordít, de Esetleg végérvényesen kirángat abból ami eddig mérgezte az életed.

Rommá áztam, lebetegedtem, elmaradt az amire eredetileg mentem, egy fél havi fizetésem költöttem el alkoholra, de megérte… Bocsánat MEGÉRTE!  Túl rövid az élet ahhoz, hogy a múlton rágódjunk. Lehet hátra nézni, de előre fele kell látni! Mert a jeleneddel csak sodródsz, de a jövődet Te építed… :) 

A végén pedig álljon itt egy dal, aminek nem a maratonhoz van köze hanem leginkább hozzám, most különösen.. És ezerszer elmondtam, hogy jövőre én nem leszek már ott a fesztiválon, de ezt ugye minden évben elmondom, és mégis ott vagyok.. Az utolsó szombatot sem akartam, de hülye lettem volna kihagyni…
(Bár ha ők jövőre jönnek akkor 101% hogy ott leszek…)

There's something in the air that greets me
There's something in the air
I don't know where I belong
Or where does it go from here
See my dreams
They are not like anyone's
Anyone's
There's something in your stare that greets me
There's something in your stare
That tells me where I belong
Or where it all goes from here
I don't know where I belong
Or where it all goes from here
See my dreams
They are not like anyone's
Anyone's
There's something in the air that greets me
There's something in the air
I don't know where I went wrong
Or where does it go from here
See my dreams
They are not like anyone's
Anyone's <3

-Kieron-