Szép jó napot!

 
Token vagyok és ahogy Kieron kolléga is engedett egy kis bepillantást a metálossága történetébe, én is kinyitom nektek ezt a kis ládikát. 

Sokan vannak úgy, hogy a rock/metál zene szeretetüket a szüleiktől örökölték. Hát nálam nem így volt. Az én őseim beat zene pártiak voltak, ennél fogva sláger rádiót hallgattak. Bátyám akkoriban inkább rap zenét hallgatott, ami nem fogott meg, habár volt egy-két jó Ganxsta Zolee és Sub Bass Monster szám. Első rock zenei hatásom keresztapámmal történt, amikor berakta a Black Sabbath Best of válogatást és megszólalt a Paranoid. Az volt az első, amire kő keményen végig lég gitároztam. 
Ennek ellenére sokáig nem volt kedvenc zenekarom. Persze sokan kérdezték, hogy mi a kedvenc zenekarod. Hogy tudjak rá mondani valamit, egy ideig ráböktem, hogy Bon Jovi (ismertem 2 számát :D ). Aztán jött az első nagy kedvenc: Linkin Park
A tévéből az In The End, majd Points of Authority, és a többi. Pillanatok alatt LP rajongó lettem (majdnem drukkert írtam). Gyűjtöttem a képeket, az infókat, mindenkiről tudtam, hogy mi a teljes neve, hol született, eredeti tagok stb. Kieron kollégával évekig elemeztük, hogy a Points of Authority elején, mi a jó istent mondanak, mert hát dalszöveghez nem jutottunk hozzá. Végül a Four thing the king-ben állapodtunk meg (egész közel jártunk az eredeti Forfeit the game-hez). 
A zenei kedvtelésem egy ideig ki is merült ebben, egész addig amíg egy nyári munka alkalmával, az akkori kollégám zenei cd-jét kölcsönkérve, rábukkantam a Bodomra, de erről már írtam. 
Innen meg hát nyitva volt előttem a metál zenei piac. Volt, hogy az egyik rádiós kolléga által csak agyhúgykő metálnak nevezett Power metal-t hallgattam sokáig, ebből is Sonata Arctica-t, volt, hogy Six Feet Under-t meg Cannibal-t, de mindig is inkább a dallamos-zúzós metál állt hozzám közel. Aztán egyik haverom, mutatott egy Iron című számot, az Ensiferum-tól. Ott kezdődött a harmadik szerelem.

Manapság már igen széles körű a "hárem", amibe nem csak metál zene fér bele, habár többségében az van benne. Sok olyan zene van a kedvenceim között, aminek köze sincs a metálhoz. Lehet, hogy ezért mások megköveznek, de hát őszintén szólva lesz@rom. Láttam egyszer egy rajzot, amin a mennyben, Kurt Cobain és 2pac beszélget, miközben nézik a földet:
Kurt: - Te, mit vitatkoznak ezek a zenei műfajokon? 
2Pac: - Ők még nem tudják, hogy csak 2 féle zene van: jó zene, és rossz zene.
Valami ilyesmi volt, pontosan nem emlékszem, de a lényege ez volt és engem megfogott. Ha meghallok egy jó zenét, ami megfog, akkor az mindegy milyen műfajú. Lehet rap, rock,reggae vagy a Szomszédok főcímdala.  
Menyhárt Tamás mondta egy videóban: "A művészet lényege, hogy őszintén csináld. Amikor már egy kicsit is erőlködsz, az már nem az." Habár ő nem zenész, de a zene is művészet. Ezt a megállapítást vallom én is. Nagyon sok zene van, amit ha meghallgatsz hallod, hogy ez nem jó, vagy olyan átlagos, esetleg egynyári. És nem tudni miért: a felvétel rendben van, a zene is jó és a szöveg is korrekt. Mi a baj? Szerintem az, hogy nem őszinte. Mert megírhatják profik a zenét, megírhatják szakértők a szöveget, de az nem a tiéd, így nem tudod őszintén, átélve előadni. Csak előadni. Épp ezért van nagy különbség előadó és előadó művész között. Mert akinek megírják és ő csak előadja, az nem művész. És ez minden műfajra vonatkozik.  

Az idő bizony rohan és nem leszünk fiatalabbak. Egyre több kedvencünktől kell búcsút vennünk és sajnos ez a 2016-os év ilyen. Legyünk nyitottak, hallgassunk minél több és minél sokfélébb zenét. Ki tudja, mi lesz a következő kedvencünk? 
Én Token voltam, legyetek jók, rosszak és kartel!

ui.: Ne feledjétek, anyátoknak vegyetek virágot, és hallgassátok a Rockvilágot!