Rég jártam erre. Talán most újra indítom. Kezdjük csak egy zenei poszttal. Álljon itt a rock történelem egyik legsúlyosabb albuma, amit nem ismernek annyian mint amit megérdemelne. Kár... A súlyosságát nem abban kell érteni hogy durva mint valami death metál, hanem , hogy a tartalma letaglózó. A Blackie Lawless és a W.A.S.P.  Egy olyan meghatározó zenekar, akik a hard rock, a glam és a heavy metal hátszelét is meglovagolva valami abszolút utánozhatatlant csináltak. Igazából a többesszám felesleges is mert Blackie az aki csinálta. Dalszerző, énekes, gitáros, basszeros, dobos, szintis, producer egyben. Egy mindenhez  értő zseni, akinek nagyságát  maximum a mellette elhasználódott zenészek számában lehet mérni. Lehet nem a legjobb társ, de egy pótolhatatlan és mégis méltatlanul elfeledett ékköve a zenének.  Ugyan ha megszólal a Wild Child mindenki felkapja a fejét. De az volt a sláger, az eladható rádiós dal, ami kellett. De emögött sokkal több van... Sokkal de sokkal...

Az 1992-ben megjelent Crimson Idol az ötödik stúdió lemeze  Blackie-nek. Egy koncept album, ami egy sanyarú sorsú gyerek életét meséli el, aki a drogok és gyógyszerek segítségével él napról napra, míg rocksztárrá nem válik.De ez a hirtelen jött rivaldafény is csak egyre mélyebbre taszítja, míg végleg egyedül nem marad. Ez Blackie saját története, a gyerekkoráról, a szüleiről, a barátairól. Bele sem gondol az ember ha nem figyel rá, milyen súlya van az egyes daloknak. A felemelkedéstől a bukásig.  Az egész lemez hibátlan. 10/10-es, pedig ezt a pontszámot nem sűrűn osztogatom.

Soha nem hallottam még ennyire felkavaró dalszöveget sehol. Oda kell figyelni, bele kell élni magunkat. A zene pedig elkísér. Tökéletes dalok, dallamok, fülbemászó refrének. A kemény riffek és a lágy akusztikus témák mágnesként összeillő harmóniája. Libabőr és könnytenger.  Itt válik el zene a ZENÉTŐL. Ez nem az amire buliban a haverokkal ittasan fogtok üvölteni. Ettől több leszel. Emberfüggő kiből mit hoz elő, de tuti valamit elő fog. A fellegekbe emel, majd ledob a porba és megtipor. 
Rakd be, hallgasd végig. Ha megkönnyezted megértetted. Nem ciki, egyáltalán nem.  Főleg ha rájössz, ez mindannyiunk élete lehetne. Mindannyiunk napjai, mindannyiunk sztorija. 

Blackie Lawless egy fényesen ragyogó üstökös a rockzene egén. Sosem tudni kit és hogyan talál el, de az biztos, ha egyszer eltalált többé nem ereszt.

Van-e jobb hallgatni való estére mint ez? Nekem most nincs. Sokadszorra is letaglózott.  Noha az életem nem tragédia, és nem vagyok gödörben, ez a lemez mindig emlékeztet, hogy ha nem figyelek akár az életem is könnyen válhat olyanná mint Blackie sztorija.

Álljon itt a lemez záró tétele, kiragadva egy részt amiből könnyű megérteni miről is szól ez az egész...

"Living in the limelight little did I know
I was dying in the shadows and the mirror was my soul
It was all I ever wanted, everything I dreamed
But the dream became my nightmare and no-one could hear me scream
With these six-strings, I make a noose
To take my life, it's time to choose
The headlines read of my suicide, of my suicide

Oh sweet silence, where is the sting
I am no idol, no crimson king
I'm the imposter, the world has seen
My father was the idol, it was never me
I don't wanna be, I don't wanna be, I don't wanna be
The crimson idol of a million
I don't wanna be, I don't wanna be, I don't wanna be
The crimson idol of a million eyes

No love, to shelter me, only love
Love set me free
No love, to shelter me, only love
Love set me free"

 -Kieron-