A koncertfotózás egy igen érdekes hivatás. Rengeteg előnye van annak ha valaki különböző zenekarok bulijait fotózhatja. Egyrészt, ott a megismerés esélye, hogy egy olyan csapatba futsz bele akiket eddig nem is ismertél, de ezután meghatározó részét képzik majd a zenei ízlésednek, másrészt az sem elhanyagolható tény, hogy elmondhatod magadról, világsztárokat fotózhatsz. Ugyanakkor van pár árnyoldala is ennek a szakmának, amiből következzen egy kis történet, pontosan egy évvel ezelőttről.

2015 január 21-én a Dürer kert igen nagyszabású buli lebonyolítására készült, ugyanis a death metál egyik legikonikusabb csapata, az Obituary volt az est fő szenzációja. Átlagos esetben, mi fotósunk megérkezünk a helyszínre, és a fellépések alatt egy elkerített, úgynevezett fotósárokban dolgozunk, ahol ránk, maximum a közönségből érkező kósza söröspoharak vannak veszéllyel.
Igen ám, de van egy-két olyan koncert helyszín, ahol helyhiányában, nincs kialakítva ilyen árok, így a közönségsoraiból vagyunk kénytelenek a munkánkat végezni. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez több szempontból is nehézkes mutatvány.
Egyrészt nincs egy fix mozgástered, ahonnan tudsz dolgozni anélkül, hogy közben zavarnának, másrészt folyamatosan figyelned kell a körülötted állókra, hiszen a kezeinkben lévő gépek értéke nem két sör ára. Egy fotósnak pedig a gépe az igazi szerelme, amit az élete árán is megvéd.

Így történt ez tavaly ilyenkor is, amikor az Obituary koncertjén a Dürer Nagytermében, pár kollégával az elsősorban foglaltunk helyet, hogy a körülményekhez képest legjobb képeket lőhessük. 

Mindig is szerettem a banda zenéjét, viszont amit itt tapasztaltam élőben az igen csak különleges volt. Ahogy elindult a buli érezni lehetett, hogy a Dürer Kert falai izzani kezdenek. Egyrészt azért, mert -hiába a kinti januári hideg-, bent levegőt sem lehetett kapni, olyan forróság uralkodott, másrészt pedig mert az Obituary által keltet hangulat egycsapásra pokoli tánctérré változtatta a helységet.

Azokon a helyeken ahol nincsen kordon, nincs olyan szabály sem, hogy csak az első három dalt fotózhatjuk, így addig dolgozhatunk, amíg úgy nem érezzük, hogy most már elég jó kép sikerült.
Itt is ezt terveztük a kollégáimmal, de arra az irtózatos pokolra ami elszabadult, talán még a legedzettebbek sem számítottak.
Már az első dal alatt is éreztük, hogy nagyon mozgolódik mögöttünk a tömeg, de aztán ami a második, Visions in my Head című alatt történt, az örök élmény marad. Olyan pogó, illetve mészárlás alakult ki, amit hazai koncerteken ritkán lát az ember. Mivel az első sorban álltunk, a tengerként háborgó tömeg folyamatosan nekünk csapódott, mint ahogy vihar idején a hullámok verik a partot. Nem volt kérdés, hogy ki kell menekülnünk. Ha egy drága fényképezőt fogsz, nincs időd magadat védeni. Egyik ütés jobbról, majd egy másik balról, miközben próbáltam magam átverekedni  a tömegen. Hosszú perekbe tellett kijutni, mialatt több kék-zöld zúzódást szereztem, no meg mindenem tiszta sör volt, mert persze az is borult rám. De, és ez a legfontosabb egy fotósnak, a gépnek semmi baja nem lett, sőt még a rövid munkaidő ellenére, pár jó képet is sikerült kinyerni belőle.

Ha már leöntöttek sörrel, gondoltam belülről is ázzak el, így hátra vonszoltam magam a pulthoz és kértem magamnak egy, majd még egy kört, miközben néztem magam előtt a pusztító mészárlást.  Sohasem fogom elfelejteni azt az estét. Ilyen pokoli hangulatban azóta sem volt részem, és ha már ma a Facebook feldobta a fenti képet, mint egyéves emlékemet, gondoltam meg is osztom hogyan is emlékszem rá.
Azóta is van hogy fáj egy pont az oldalamon, ahova a kimenekülés közben kaptam egy ütést, vagy rúgást, nem emlékszem már mert tényleg olyan volt mintha az életemért kellett volna küzdenem. Pedig nem volt ott más csak egy valódi, energiákkal túlitatott Metál buli, amiből nagyon soknak kéne lennie, hogy a műfaj is fennmaradhasson az egyre jobban teret nyerő mainstream szarokkal szemben.

A fotósok munkája tehát nem mindig előnyös, és egyáltalán nem könnyű, mégha utólag, így egy év után visszagondolva most azt írhatom, így is megérte.

-Kieron-