Sziasztok! 

TokenD vagyok, és most életem egyik (sok ilyen van) olyan élményét osztanám meg veletek, ami a mai napig elkeserít, hogy nem jött össze. Ez pedig nem más, mint a zenekar alapítás. 

Ahogy azt egy lemezkritikámban írtam, a Children of Bodom rám is nagy hatással volt, és a gimis osztályomban, mint egyedüli metálos terjeszteni kezdtem az igét. Haverom, nevezzük Z-nek, gyakran kérte el az mp3 lejátszómat, és azon pörgetve a számokat szembetalálkozott, ha jól emlékszem pont a Warhearts című alkotással. Egyből megtetszett neki is, és attól a pillanattól kezdve már ketten voltunk Bodom fanok. 

Ezzel egy időben, rengeteg Sonata Arctica-t is hallgattam (igazodjunk ki Token ízlésén című rovatunkat olvashatják), és nagyon tetszett Tony éneklési stílusa, föl is akartam keresni egy énektanárt. Apám javasolta, hogy oké az énektanár, de legyen egy hangszer is az éneklés mellé. Oké, de melyik hangszer?  Nekem a dob lenne a legjobb hangszer - mint mondta -, mivel ritmusérzékem az van. A gond az volt, hogy panelproli vagyok (akinek ez új infó, az 1-es és leülhet), és a szomszédokon (nem Lenke néniék) kívül már csak anyám értékelné még kevésbé ezt a hangszert, úgyhogy másfelé kellett kacsingatnom. A lányokra kacsingattam a legtöbbet (ez elég egyoldalú volt), ám mivel ők nem minősülnek hangszernek, ezért a basszusgitárt néztem ki.

 
Sose nyomtam full hangerőm a basszert, viszonylag halkan játszottam rajta, de még így is megjegyezte a 2 emelettel följebb lakó szomszéd, hogy milyen jól basszerozok. Eközben Z-t sikerült is rábeszélnem arra, hogy ragadjon hangszert ő is (a lányokat lett volna ilyen egyszerű rábeszélni...) Neki, Alexi mester után, természetesen egyből a gitár tetszett meg. Ám nem akármilyen gitár kellett neki... Nem ám. Neki csakis az Alexi féle V alakú gitár, aminek az egyik szára hosszabb. Mondtam is neki, hogy hát ilyet, olcsó nem fog találni, de természetesen az élet megint csak szembeköpte Token-t (mért legyen igazam akármiben is alapon) talált egyet, megfizethető áron. Meg is rendelte. Pár hónappal, és némi gyomorgöcs után Z hozzájutott álmai gitárjához. Kell még egy gitáros! - szólt Z, a matekóra közepén, majd fölpattant, és kiviharzott.

Harmadik gitárosnak egyik haveromat, Panter-t kértem föl, aki szintén nagy metál arc volt még akkoriban (azóta eretnek lett, ezért máglyára küldtük, picit hiányzik), és boldogan vállalta. Elkezdtünk nálam, vasárnaponként próbálni. Eleinte tanakodtunk, hogy milyen számokat tanuljunk meg. Aztán kirobbant az első metálos polgárháború, Panter és Z között, miszerint Metallica VS Bodom. Panter a Bodom-ot fikázta, Z a Metallica-t, megjegyzem, mind ketten rendkívül vicces módon. A polgárháború azzal végződött, hogy Panternek meg kellett tanulnia a Bad of Razors-t a Bodomtól, Z-nek pedig már nem emlékszem, hogy mit kellett a Metallicától, de ez a párbaj sosem jött létre. 

Végül rájöttünk, hogy a feldolgozások játszása csak a csíráknak való (nah meg azoknak a zenekaroknak akik híresek akarnak lenni) és mi egyből saját számokat kezdtünk írni. Elővettük a guitar pro-t, és nekiültünk. Fogyott a kóla, és fogyott a kotta, jöttek a számok szépen sorba. Egy rövid eszmecsere után végül magamhoz ragadtam az énekesi posztot, Z lett a szóló gitáros, Panter pedig a ritmus gitáros. 

Jöttek a számok, amiket Z írt, és jöttek a dalszövegek amiket Token. Ám a bajt, itt Panternak hívták. Nem elég, hogy késett a próbáról (nyilván ember feletti, teljesíthetetlen elvárás volt tőlem, hogy vasárnap délután 3-ra kegyeskedjen nálam megjelenni) és a számokat se tanulta meg, pedig akkor tényleg nem írtunk még Bodom szintű számokat. A különböző riffeket megtanulta ugyan, de a sorba rakással nem bajlódott, ahogy ő mondta, majd a dobos jelezi, hogy riff váltás jön, és akkor vált ő is... Mondanom se kell, nem volt olyan próba, ami tökéletesen ment volna. Eközben természetesen vadul kerestünk dobost. Jelentkezett a Fehér Törvény zenekar dobosa is, ám a kezdetleges számaink, joggal, nem fogták meg. A vicces az, hogy erre a találkozóra, pont Panter nem tudott eljönni, aki pedig kedvelte azt a zenekart. Írtuk a számokat, és baszogattuk Pantert, hogy méltóztasson már megtanulni őket, és eljönni a próbára (nem és/vagy), de mintha a falnak beszéltünk volna. Bevallom ezt én rontottam el, mivel túl sokáig bíztam, hogy hátha megjavul. Körülbelül másfél évvel, a "megalapulásunk" után raktuk ki Pantert a bandából, akkor is közös megegyezéssel.

Egy lépéssel hátrébbról, már ritmus gitárost is kellett keresni (meg a pengetőimet, mert folyton elhagytam őket). Pár héttel később jelentkezett két lány, pont egy dobos és egy gitáros, hogy hát őket érdekli a banda. Nem éltük bele magunkat túlságosan, Z az esküvőt tervezte, én a 20. házassági évfordulóig is eljutottam. Egy találkozó után végül "csak" a gitáros (Átok becenevű) lépett be, és ahogy ő elmondta a dobos csaj, inkább csak szeretne dobolni, de sose lesz rá ideje. Ismét 3-an borzoltuk a kedélyeket. Átok már sokkal lelkesebb volt, tanulta a számokat, és rendszeresen járt próbára. 

Mint ahogy azt később megtudtok tőle, ő dobolt is valamennyi ideig, tervezte is, hogy vissza váltja a gitárt dobra, de végül, ahogy ő mondta, olyan sok lemaradást kéne behoznia, hogy marad a gitárnál (azért a szándék nemes volt). Dobost persze ezek után is kerestünk, de vagy csak olyat találtunk aki nagyon lelkes volt, épp csak dobja nem volt, és/vagy dobolni se tudott, vagy olyat aki már profi zenekarba akart menni, akiknek már vannak fellépéseik, és felvett számaik. 

Nem tarthatott ez a csoda sem örökre, Átok is kilépett a zenekarból, és kiköltözött külföldre. Ismét maradt a két eredeti tag. Ismét zenészeket kerestünk. 

Azt mindenki tudja, hogy gitárosból van a legtöbb. Ám hiába hirdettünk sok portálon, sok oldalon, nem volt jelentkező. Próbáltam a legpontosabban belőni a zenei stílust, de profi felvételünk még nem volt, gányat meg nem akartunk kirakni. Az élet árvize pedig szép lassan elmosta a mi gyenge lábakra fölépített álmainkat. 

Ahogy Panter egy haverja mondta: a zenekar alapításhoz nagyon sok türelem, és kitartás kell. Ám szerencséből még több. Nem kezdek bele a "ha lett volna" sorolásba, mert nem létezik olyan, hogy "ha lett volna". Nem volt szerencsénk? Lehet. Ennél is kitartóbbnak, nyomulósabbnak kellett volna lenni? Lehet. Minden esetre nem jött össze. Véleményem szerint, ha a baráti körödből össze tudsz szedni egy komplett bandát, akkor indulsz nulláról. Én TokenD voltam, legyetek jók, rosszak és kartel!

ui.: ha akadna köztetek egy vállakozó kedvű dobos, és egy jó gitáros az jelentkezzen :D